fenék

See also: fenek

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfɛneːk]
• Hyphenation: fe‧nék
• Rhymes: -eːk

Etymology 1

From an unattested stem -ék.

Noun

fenék (plural fenekek)

1. bottom, buttock (of a living thing)

   Synonym: ülep

2. bottom, seat (the lower part of an object)

   Synonym: alj

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	fenék	fenekek
accusative	feneket	fenekeket
dative	fenéknek	fenekeknek
instrumental	fenékkel	fenekekkel
causal-final	fenékért	fenekekért
translative	fenékké	fenekekké
terminative	fenékig	fenekekig
essive-formal	fenékként	fenekekként
essive-modal	—	—
inessive	fenékben	fenekekben
superessive	fenéken	fenekeken
adessive	fenéknél	fenekeknél
illative	fenékbe	fenekekbe
sublative	fenékre	fenekekre
allative	fenékhez	fenekekhez
elative	fenékből	fenekekből
delative	fenékről	fenekekről
ablative	fenéktől	fenekektől
non-attributive possessive - singular	fenéké	fenekeké
non-attributive possessive - plural	fenékéi	fenekekéi

Possessive forms of fenék
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	fenekem	fenekeim
2nd person sing.	feneked	fenekeid
3rd person sing.	feneke	fenekei
1st person plural	fenekünk	fenekeink
2nd person plural	feneketek	fenekeitek
3rd person plural	fenekük	fenekeik

Derived terms

• fenekel → elfenekel
• fenekestül
• feneketlen
• feneklik → megfeneklik
• fenekű

 

Compound words

• tengerfenék

 

Expressions

• a pohár fenekére néz
• nem fenékig tejfel

 

Etymology 2

fene ‎ -k

Noun

fenék

1. (rare) nominative plural of fene

Further reading

• fenék in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN