főnév
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]From fő (“main”) név (“name”).
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]főnév (plural főnevek)
- (grammar) substantive, noun (strict sense)
- Hyponyms: tulajdonnév, köznév
- Coordinate terms: melléknév, számnév
Declension
[edit]| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | főnév | főnevek |
| accusative | főnevet | főneveket |
| dative | főnévnek | főneveknek |
| instrumental | főnévvel | főnevekkel |
| causal-final | főnévért | főnevekért |
| translative | főnévvé | főnevekké |
| terminative | főnévig | főnevekig |
| essive-formal | főnévként | főnevekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | főnévben | főnevekben |
| superessive | főnéven | főneveken |
| adessive | főnévnél | főneveknél |
| illative | főnévbe | főnevekbe |
| sublative | főnévre | főnevekre |
| allative | főnévhez | főnevekhez |
| elative | főnévből | főnevekből |
| delative | főnévről | főnevekről |
| ablative | főnévtől | főnevektől |
| non-attributive possessive - singular |
főnévé | főneveké |
| non-attributive possessive - plural |
főnévéi | főnevekéi |
| Possessive forms of főnév | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | főnevem | főneveim |
| 2nd person sing. | főneved | főneveid |
| 3rd person sing. | főneve | főnevei |
| 1st person plural | főnevünk | főneveink |
| 2nd person plural | főnevetek | főneveitek |
| 3rd person plural | főnevük | főneveik |
Derived terms
[edit]Compound words
Expressions
See also
[edit]- (parts of speech) szófaj; főnév, határozószó, indulatszó, ige, igekötő, igenév, indulatszó, kötőszó, melléknév, módosítószó, mondatszó, névelő, névmás, névutó, partikula, segédige, számnév, tagadószó, viszonyszó (Category: hu:Parts of speech)
Further reading
[edit]- főnév in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN