Jump to content

félelem

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From fél (to be afraid)-elem (noun-forming suffix). First attested after 1372.[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈfeːlɛlɛm]
  • Hyphenation: fé‧le‧lem
  • Rhymes: -ɛm

Noun

[edit]

félelem (usually uncountable, plural félelmek)

  1. fear

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative félelem félelmek
accusative félelmet félelmeket
dative félelemnek félelmeknek
instrumental félelemmel félelmekkel
causal-final félelemért félelmekért
translative félelemmé félelmekké
terminative félelemig félelmekig
essive-formal félelemként félelmekként
essive-modal
inessive félelemben félelmekben
superessive félelmen félelmeken
adessive félelemnél félelmeknél
illative félelembe félelmekbe
sublative félelemre félelmekre
allative félelemhez félelmekhez
elative félelemből félelmekből
delative félelemről félelmekről
ablative félelemtől félelmektől
non-attributive
possessive - singular
félelemé félelmeké
non-attributive
possessive - plural
féleleméi félelmekéi
Possessive forms of félelem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. félelmem félelmeim
2nd person sing. félelmed félelmeid
3rd person sing. félelme félelmei
1st person plural félelmünk félelmeink
2nd person plural félelmetek félelmeitek
3rd person plural félelmük félelmeik

Derived terms

[edit]

References

[edit]
  1. ^ félelem in Károly Gerstner, editor, Új magyar etimológiai szótár [New Etymological Dictionary of Hungarian] (ÚESz.), Online edition (beta version), Budapest: MTA Research Institute for Linguistics / Hungarian Research Centre for Linguistics, 2011–2024.

Further reading

[edit]
  • félelem in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN