elégedett
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Verb
[edit]elégedett
Participle
[edit]elégedett
Usage notes
[edit]This form normally occurs when a verbal prefix is separated from the verb:
- elégedett (…) meg, meg … elégedett ― megelégedett ― megelégedik
Adjective
[edit]elégedett (comparative elégedettebb, superlative legelégedettebb)
- content, satisfied (in a state of satisfaction)
- Synonym: megelégedett (less common as an adjective)
- Antonym: elégedetlen
Declension
[edit]| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | elégedett | elégedettek |
| accusative | elégedettet | elégedetteket |
| dative | elégedettnek | elégedetteknek |
| instrumental | elégedettel | elégedettekkel |
| causal-final | elégedettért | elégedettekért |
| translative | elégedetté | elégedettekké |
| terminative | elégedettig | elégedettekig |
| essive-formal | elégedettként | elégedettekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | elégedettben | elégedettekben |
| superessive | elégedetten | elégedetteken |
| adessive | elégedettnél | elégedetteknél |
| illative | elégedettbe | elégedettekbe |
| sublative | elégedettre | elégedettekre |
| allative | elégedetthez | elégedettekhez |
| elative | elégedettből | elégedettekből |
| delative | elégedettről | elégedettekről |
| ablative | elégedettől | elégedettektől |
| non-attributive possessive - singular |
elégedetté | elégedetteké |
| non-attributive possessive - plural |
elégedettéi | elégedettekéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- elégedett in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- elégedett in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).