várt

See also: vart, värt, and vårt

Hungarian

Etymology

vár (“to wait [for], to expect”) ‎ -t (past-tense and past-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvaːrt]
• Hyphenation: várt
• Rhymes: -aːrt

Verb

várt

1. third-person singular indicative past indefinite of vár

Participle

várt

1. past participle of vár

Adjective

várt (comparative vártabb, superlative legvártabb)

1. expected

   Antonym: váratlan

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	várt	vártak
accusative	vártat	vártakat
dative	vártnak	vártaknak
instrumental	várttal	vártakkal
causal-final	vártért	vártakért
translative	várttá	vártakká
terminative	vártig	vártakig
essive-formal	vártként	vártakként
essive-modal	—	—
inessive	vártban	vártakban
superessive	várton	vártakon
adessive	vártnál	vártaknál
illative	vártba	vártakba
sublative	vártra	vártakra
allative	várthoz	vártakhoz
elative	vártból	vártakból
delative	vártról	vártakról
ablative	várttól	vártaktól
non-attributive possessive - singular	várté	vártaké
non-attributive possessive - plural	vártéi	vártakéi

Derived terms

• várva várt

Further reading

• várt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Old Norse

Determiner

várt

1. neuter nominative/accusative singular of várr