undok

Hungarian

Either from un ‎ -dok, or back-formation from undokol (“to be disgusted by”), an obsolete verb.^[1]

undok (comparative undokabb, superlative legundokabb)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	undok	undokok
accusative	undokot	undokokat
dative	undoknak	undokoknak
instrumental	undokkal	undokokkal
causal-final	undokért	undokokért
translative	undokká	undokokká
terminative	undokig	undokokig
essive-formal	undokként	undokokként
essive-modal	—	—
inessive	undokban	undokokban
superessive	undokon	undokokon
adessive	undoknál	undokoknál
illative	undokba	undokokba
sublative	undokra	undokokra
allative	undokhoz	undokokhoz
elative	undokból	undokokból
delative	undokról	undokokról
ablative	undoktól	undokoktól
non-attributive possessive - singular	undoké	undokoké
non-attributive possessive - plural	undokéi	undokokéi

Less frequent variant:

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	undok	undokak
accusative	undokat	undokakat
dative	undoknak	undokaknak
instrumental	undokkal	undokakkal
causal-final	undokért	undokakért
translative	undokká	undokakká
terminative	undokig	undokakig
essive-formal	undokként	undokakként
essive-modal	—	—
inessive	undokban	undokakban
superessive	undokon	undokakon
adessive	undoknál	undokaknál
illative	undokba	undokakba
sublative	undokra	undokakra
allative	undokhoz	undokakhoz
elative	undokból	undokakból
delative	undokról	undokakról
ablative	undoktól	undokaktól
non-attributive possessive - singular	undoké	undokaké
non-attributive possessive - plural	undokéi	undokakéi

^ undok in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)