szol

See also: szól

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsol]
• Hyphenation: szol
• Rhymes: -ol

Etymology 1

From English sol.

Noun

szol (plural szolok)

1. (chemistry) sol (a type of colloid in which a solid is dispersed in a liquid)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szol	szolok
accusative	szolt	szolokat
dative	szolnak	szoloknak
instrumental	szollal	szolokkal
causal-final	szolért	szolokért
translative	szollá	szolokká
terminative	szolig	szolokig
essive-formal	szolként	szolokként
essive-modal	—	—
inessive	szolban	szolokban
superessive	szolon	szolokon
adessive	szolnál	szoloknál
illative	szolba	szolokba
sublative	szolra	szolokra
allative	szolhoz	szolokhoz
elative	szolból	szolokból
delative	szolról	szolokról
ablative	szoltól	szoloktól
non-attributive possessive - singular	szolé	szoloké
non-attributive possessive - plural	szoléi	szolokéi

Possessive forms of szol
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szolom	szoljaim
2nd person sing.	szolod	szoljaid
3rd person sing.	szolja	szoljai
1st person plural	szolunk	szoljaink
2nd person plural	szolotok	szoljaitok
3rd person plural	szoljuk	szoljaik

Etymology 2

Noun

szol (plural szolok)

1. (music) Alternative form of szó.

Further reading

• (music): szol , redirecting to (2): szó and (2): g in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN