szerzet

Hungarian

Etymology

szerez ‎ -et (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɛrzɛt]
• Hyphenation: szer‧zet
• Rhymes: -ɛt

Noun

szerzet (plural szerzetek)

1. (archaic, rare) religious order, confraternity

   Synonyms: rend, szerzetesrend

2. (colloquial) guy, figure

   Synonyms: fickó, alak

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szerzet	szerzetek
accusative	szerzetet	szerzeteket
dative	szerzetnek	szerzeteknek
instrumental	szerzettel	szerzetekkel
causal-final	szerzetért	szerzetekért
translative	szerzetté	szerzetekké
terminative	szerzetig	szerzetekig
essive-formal	szerzetként	szerzetekként
essive-modal	—	—
inessive	szerzetben	szerzetekben
superessive	szerzeten	szerzeteken
adessive	szerzetnél	szerzeteknél
illative	szerzetbe	szerzetekbe
sublative	szerzetre	szerzetekre
allative	szerzethez	szerzetekhez
elative	szerzetből	szerzetekből
delative	szerzetről	szerzetekről
ablative	szerzettől	szerzetektől
non-attributive possessive - singular	szerzeté	szerzeteké
non-attributive possessive - plural	szerzetéi	szerzetekéi

Possessive forms of szerzet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szerzetem	szerzeteim
2nd person sing.	szerzeted	szerzeteid
3rd person sing.	szerzete	szerzetei
1st person plural	szerzetünk	szerzeteink
2nd person plural	szerzetetek	szerzeteitek
3rd person plural	szerzetük	szerzeteik

Derived terms

• szerzetes
• szerzetesrend

 

Further reading

• szerzet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN