szórend

Hungarian

Etymology

From szó (“word”) ‎ rend (“order”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsoːrɛnd]
• Hyphenation: szó‧rend
• Rhymes: -ɛnd

Noun

szórend (plural szórendek)

1. (grammar) word order (the ordering of the syntactic constituents of a language)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szórend	szórendek
accusative	szórendet	szórendeket
dative	szórendnek	szórendeknek
instrumental	szórenddel	szórendekkel
causal-final	szórendért	szórendekért
translative	szórenddé	szórendekké
terminative	szórendig	szórendekig
essive-formal	szórendként	szórendekként
essive-modal	—	—
inessive	szórendben	szórendekben
superessive	szórenden	szórendeken
adessive	szórendnél	szórendeknél
illative	szórendbe	szórendekbe
sublative	szórendre	szórendekre
allative	szórendhez	szórendekhez
elative	szórendből	szórendekből
delative	szórendről	szórendekről
ablative	szórendtől	szórendektől
non-attributive possessive - singular	szórendé	szórendeké
non-attributive possessive - plural	szórendéi	szórendekéi

Possessive forms of szórend
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szórendem	szórendjeim
2nd person sing.	szórended	szórendjeid
3rd person sing.	szórendje	szórendjei
1st person plural	szórendünk	szórendjeink
2nd person plural	szórendetek	szórendjeitek
3rd person plural	szórendjük	szórendjeik

Further reading

• szórend in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN