próbatétel

Hungarian

From próba (“test”) ‎ tétel (“putting”), from tesz (“to put”).

próbatétel (plural próbatételek)

test, challenge (a difficult task that puts somebody's capability to the test)
Synonyms: próba, megmérettetés, igénybevétel, kihívás
trial, ordeal (a difficult experience that puts somebody's mental and emotional endurance to the test)
Synonyms: megpróbáltatás, csapás, megrázkódtatás

Gyermekük elvesztése nagy próbatétel volt mindkettőjüknek. ― The loss of their child was a great ordeal for both of them.

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	próbatétel	próbatételek
accusative	próbatételt	próbatételeket
dative	próbatételnek	próbatételeknek
instrumental	próbatétellel	próbatételekkel
causal-final	próbatételért	próbatételekért
translative	próbatétellé	próbatételekké
terminative	próbatételig	próbatételekig
essive-formal	próbatételként	próbatételekként
essive-modal	próbatételül	—
inessive	próbatételben	próbatételekben
superessive	próbatételen	próbatételeken
adessive	próbatételnél	próbatételeknél
illative	próbatételbe	próbatételekbe
sublative	próbatételre	próbatételekre
allative	próbatételhez	próbatételekhez
elative	próbatételből	próbatételekből
delative	próbatételről	próbatételekről
ablative	próbatételtől	próbatételektől
non-attributive possessive - singular	próbatételé	próbatételeké
non-attributive possessive - plural	próbatételéi	próbatételekéi

Possessive forms of próbatétel
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	próbatételem	próbatételeim
2nd person sing.	próbatételed	próbatételeid
3rd person sing.	próbatétele	próbatételei
1st person plural	próbatételünk	próbatételeink
2nd person plural	próbatételetek	próbatételeitek
3rd person plural	próbatételük	próbatételeik