püspökség

Hungarian

From püspök (“bishop”) ‎ -ség.

püspökség (plural püspökségek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	püspökség	püspökségek
accusative	püspökséget	püspökségeket
dative	püspökségnek	püspökségeknek
instrumental	püspökséggel	püspökségekkel
causal-final	püspökségért	püspökségekért
translative	püspökséggé	püspökségekké
terminative	püspökségig	püspökségekig
essive-formal	püspökségként	püspökségekként
essive-modal	püspökségül	—
inessive	püspökségben	püspökségekben
superessive	püspökségen	püspökségeken
adessive	püspökségnél	püspökségeknél
illative	püspökségbe	püspökségekbe
sublative	püspökségre	püspökségekre
allative	püspökséghez	püspökségekhez
elative	püspökségből	püspökségekből
delative	püspökségről	püspökségekről
ablative	püspökségtől	püspökségektől
non-attributive possessive - singular	püspökségé	püspökségeké
non-attributive possessive - plural	püspökségéi	püspökségekéi

Possessive forms of püspökség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	püspökségem	püspökségeim
2nd person sing.	püspökséged	püspökségeid
3rd person sing.	püspöksége	püspökségei
1st person plural	püspökségünk	püspökségeink
2nd person plural	püspökségetek	püspökségeitek
3rd person plural	püspökségük	püspökségeik