lokális
Hungarian
editEtymology
editBorrowed from Latin localis (“belong to a place; local”).[1] With -ális ending.
Pronunciation
editAdjective
editlokális (comparative lokálisabb, superlative leglokálisabb)
Declension
editInflection of lokális | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | lokális | lokálisak |
accusative | lokálisat lokálist |
lokálisakat |
dative | lokálisnak | lokálisaknak |
instrumental | lokálissal | lokálisakkal |
causal-final | lokálisért | lokálisakért |
translative | lokálissá | lokálisakká |
terminative | lokálisig | lokálisakig |
essive-formal | lokálisként | lokálisakként |
essive-modal | — | — |
inessive | lokálisban | lokálisakban |
superessive | lokálison | lokálisakon |
adessive | lokálisnál | lokálisaknál |
illative | lokálisba | lokálisakba |
sublative | lokálisra | lokálisakra |
allative | lokálishoz | lokálisakhoz |
elative | lokálisból | lokálisakból |
delative | lokálisról | lokálisakról |
ablative | lokálistól | lokálisaktól |
non-attributive possessive - singular |
lokálisé | lokálisaké |
non-attributive possessive - plural |
lokáliséi | lokálisakéi |
Derived terms
editRelated terms
editReferences
edit- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading
edit- lokális in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN