konzulátus

Hungarian

From Latin consulatus.^[1] With -átus ending.

konzulátus (plural konzulátusok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	konzulátus	konzulátusok
accusative	konzulátust	konzulátusokat
dative	konzulátusnak	konzulátusoknak
instrumental	konzulátussal	konzulátusokkal
causal-final	konzulátusért	konzulátusokért
translative	konzulátussá	konzulátusokká
terminative	konzulátusig	konzulátusokig
essive-formal	konzulátusként	konzulátusokként
essive-modal	—	—
inessive	konzulátusban	konzulátusokban
superessive	konzulátuson	konzulátusokon
adessive	konzulátusnál	konzulátusoknál
illative	konzulátusba	konzulátusokba
sublative	konzulátusra	konzulátusokra
allative	konzulátushoz	konzulátusokhoz
elative	konzulátusból	konzulátusokból
delative	konzulátusról	konzulátusokról
ablative	konzulátustól	konzulátusoktól
non-attributive possessive - singular	konzulátusé	konzulátusoké
non-attributive possessive - plural	konzulátuséi	konzulátusokéi

Possessive forms of konzulátus
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	konzulátusom	konzulátusaim
2nd person sing.	konzulátusod	konzulátusaid
3rd person sing.	konzulátusa	konzulátusai
1st person plural	konzulátusunk	konzulátusaink
2nd person plural	konzulátusotok	konzulátusaitok
3rd person plural	konzulátusuk	konzulátusaik

Compound words

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN