kitevő

Hungarian

Etymology

From the kitev- stem of kitesz (“put out”) ‎ -ő (“-ing, -er”, present-participle suffix); literally ex-ponent (“out-putter”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkitɛvøː]
• Hyphenation: ki‧te‧vő
• Rhymes: -vøː

Participle

kitevő

1. present participle of kitesz

Noun

kitevő (plural kitevők)

1. (mathematics) exponent

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	kitevő	kitevők
accusative	kitevőt	kitevőket
dative	kitevőnek	kitevőknek
instrumental	kitevővel	kitevőkkel
causal-final	kitevőért	kitevőkért
translative	kitevővé	kitevőkké
terminative	kitevőig	kitevőkig
essive-formal	kitevőként	kitevőkként
essive-modal	—	—
inessive	kitevőben	kitevőkben
superessive	kitevőn	kitevőkön
adessive	kitevőnél	kitevőknél
illative	kitevőbe	kitevőkbe
sublative	kitevőre	kitevőkre
allative	kitevőhöz	kitevőkhöz
elative	kitevőből	kitevőkből
delative	kitevőről	kitevőkről
ablative	kitevőtől	kitevőktől
non-attributive possessive - singular	kitevőé	kitevőké
non-attributive possessive - plural	kitevőéi	kitevőkéi

Possessive forms of kitevő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kitevőm	kitevőim
2nd person sing.	kitevőd	kitevőid
3rd person sing.	kitevője	kitevői
1st person plural	kitevőnk	kitevőink
2nd person plural	kitevőtök	kitevőitek
3rd person plural	kitevőjük	kitevőik

Further reading

• kitevő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN