kiejtés

Hungarian

Etymology

kiejt ‎ -és

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkijɛjteːʃ]
• Hyphenation: ki‧ej‧tés

Noun

kiejtés (plural kiejtések)

1. pronunciation (standard sound of a word)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kiejtés	kiejtések
accusative	kiejtést	kiejtéseket
dative	kiejtésnek	kiejtéseknek
instrumental	kiejtéssel	kiejtésekkel
causal-final	kiejtésért	kiejtésekért
translative	kiejtéssé	kiejtésekké
terminative	kiejtésig	kiejtésekig
essive-formal	kiejtésként	kiejtésekként
essive-modal	—	—
inessive	kiejtésben	kiejtésekben
superessive	kiejtésen	kiejtéseken
adessive	kiejtésnél	kiejtéseknél
illative	kiejtésbe	kiejtésekbe
sublative	kiejtésre	kiejtésekre
allative	kiejtéshez	kiejtésekhez
elative	kiejtésből	kiejtésekből
delative	kiejtésről	kiejtésekről
ablative	kiejtéstől	kiejtésektől
non-attributive possessive - singular	kiejtésé	kiejtéseké
non-attributive possessive - plural	kiejtéséi	kiejtésekéi

Possessive forms of kiejtés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kiejtésem	kiejtéseim
2nd person sing.	kiejtésed	kiejtéseid
3rd person sing.	kiejtése	kiejtései
1st person plural	kiejtésünk	kiejtéseink
2nd person plural	kiejtésetek	kiejtéseitek
3rd person plural	kiejtésük	kiejtéseik

Derived terms

• kiejtési
• kiejtésű

 

Further reading

• kiejtés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN