heves

See also: Heves

Hungarian

Etymology

From the hev- stem of hő ‎ -es (adjective-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhɛvɛʃ]
• Hyphenation: he‧ves
• Rhymes: -ɛʃ

Adjective

heves (comparative hevesebb, superlative leghevesebb)

1. violent, passionate, intense (involving extreme force or motion)

Declension

Inflection of heves
	singular	plural
nominative	heves	hevesek
accusative	hevest heveset	heveseket
dative	hevesnek	heveseknek
instrumental	hevessel	hevesekkel
causal-final	hevesért	hevesekért
translative	hevessé	hevesekké
terminative	hevesig	hevesekig
essive-formal	hevesként	hevesekként
essive-modal	—	—
inessive	hevesben	hevesekben
superessive	hevesen	heveseken
adessive	hevesnél	heveseknél
illative	hevesbe	hevesekbe
sublative	hevesre	hevesekre
allative	heveshez	hevesekhez
elative	hevesből	hevesekből
delative	hevesről	hevesekről
ablative	hevestől	hevesektől
non-attributive possessive - singular	hevesé	heveseké
non-attributive possessive - plural	heveséi	hevesekéi

Further reading

• heves in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Norwegian Bokmål

Verb

heves

1. passive form of heve

Portuguese

Verb

heves

1. second-person singular present subjunctive of hevar

Turkish

Etymology

From Ottoman Turkish هوس (heves, “strong desire, mania”), from Arabic هَوَس (hawas).

Noun

heves (definite accusative hevesi, plural hevesler)

1. wish, inclination

Derived terms

• hevesli
• heveslilik
• hevessiz
• hevessizlik

Related terms

• heveskâr

References

• Nişanyan, Sevan (2002–) “heves”, in Nişanyan Sözlük
• Redhouse, James W. (1890) “هوس”, in A Turkish and English Lexicon‎^[1], Constantinople: A. H. Boyajian, page 2174