hétvége

Hungarian

From hét (“week”) ‎ vége (“its end, end of…”). Literally "end of the week".

hétvége (plural hétvégék)

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	hétvége	hétvégék
accusative	hétvégét	hétvégéket
dative	hétvégének	hétvégéknek
instrumental	hétvégével	hétvégékkel
causal-final	hétvégéért	hétvégékért
translative	hétvégévé	hétvégékké
terminative	hétvégéig	hétvégékig
essive-formal	hétvégeként	hétvégékként
essive-modal	—	—
inessive	hétvégében	hétvégékben
superessive	hétvégén	hétvégéken
adessive	hétvégénél	hétvégéknél
illative	hétvégébe	hétvégékbe
sublative	hétvégére	hétvégékre
allative	hétvégéhez	hétvégékhez
elative	hétvégéből	hétvégékből
delative	hétvégéről	hétvégékről
ablative	hétvégétől	hétvégéktől
non-attributive possessive - singular	hétvégéé	hétvégéké
non-attributive possessive - plural	hétvégééi	hétvégékéi