gróf

See also: grof, gröf, and Grof

Hungarian

Etymology

From Bavarian grâf (“count”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɡroːf]
• Hyphenation: gróf
• Rhymes: -oːf

Noun

gróf (plural grófok)

1. count (a nobleman in European countries)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	gróf	grófok
accusative	grófot	grófokat
dative	grófnak	grófoknak
instrumental	gróffal	grófokkal
causal-final	grófért	grófokért
translative	gróffá	grófokká
terminative	grófig	grófokig
essive-formal	grófként	grófokként
essive-modal	—	—
inessive	grófban	grófokban
superessive	grófon	grófokon
adessive	grófnál	grófoknál
illative	grófba	grófokba
sublative	grófra	grófokra
allative	grófhoz	grófokhoz
elative	grófból	grófokból
delative	grófról	grófokról
ablative	gróftól	grófoktól
non-attributive possessive - singular	grófé	grófoké
non-attributive possessive - plural	gróféi	grófokéi

Possessive forms of gróf
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	grófom	grófjaim
2nd person sing.	grófod	grófjaid
3rd person sing.	grófja	grófjai
1st person plural	grófunk	grófjaink
2nd person plural	grófotok	grófjaitok
3rd person plural	grófjuk	grófjaik

Derived terms

• gr. (abbreviation)

 

Compound words

• grófkisasszony
• grófné
• grófnő
• őrgróf

 

Further reading

• gróf in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Icelandic

Etymology

Fom Old Norse gróf (“depression, hollow”), from Proto-Germanic *grōbō.

Pronunciation

• IPA^(key): /ˈkrouːv/
• Rhymes: -ouːv

Noun

gróf f (genitive singular grófar, nominative plural grófir)

1. pit, hollow

Synonyms

• (pit): gryfja, laut, hola