elsődleges

Hungarian

Etymology

From első ‎ -d -leges.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛlʃøːdlɛɡɛʃ]
• Hyphenation: el‧sőd‧le‧ges
• Rhymes: -ɛʃ

Adjective

elsődleges (comparative elsődlegesebb, superlative legelsődlegesebb)

1. primary (that which is placed ahead of others)

Declension

Inflection of elsődleges
	singular	plural
nominative	elsődleges	elsődlegesek
accusative	elsődlegeset elsődlegest	elsődlegeseket
dative	elsődlegesnek	elsődlegeseknek
instrumental	elsődlegessel	elsődlegesekkel
causal-final	elsődlegesért	elsődlegesekért
translative	elsődlegessé	elsődlegesekké
terminative	elsődlegesig	elsődlegesekig
essive-formal	elsődlegesként	elsődlegesekként
essive-modal	—	—
inessive	elsődlegesben	elsődlegesekben
superessive	elsődlegesen	elsődlegeseken
adessive	elsődlegesnél	elsődlegeseknél
illative	elsődlegesbe	elsődlegesekbe
sublative	elsődlegesre	elsődlegesekre
allative	elsődlegeshez	elsődlegesekhez
elative	elsődlegesből	elsődlegesekből
delative	elsődlegesről	elsődlegesekről
ablative	elsődlegestől	elsődlegesektől
non-attributive possessive - singular	elsődlegesé	elsődlegeseké
non-attributive possessive - plural	elsődlegeséi	elsődlegesekéi

Derived terms

• elsődlegesen

 

Further reading

• elsődleges in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• elsődleges in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).