Patamatika

A patamatika vagy patamatematika (néhol még patematika is) a patafizika és a matematika törvénytelen házasságából született, azok határán fekvő, sőt terpeszkedő, pöffeszkedő és láblógató ismeretterület; olyan, önmagán kívül minden másra szigorúan alkalmazhatatlan tudomány, amely önmaga vizsgálatához matematikai módszereket alkalmaz. A patamatika fő tárgyát nem más képezi, mint önmaga; emiatt az abszolút igaz tudományok közé tartozik, bár az is igaz, hogy a valósággal való minden egyezése szándéktalan, sőt abszolúte művelői szándéka ellenére van.

Története

Előzmények

A patamatika előzményei állítólag az ókori Kínába nyúlnak vissza, mikor is a filozófus Szun-Jat Takasi (Sun Yat Takashi) - állítólag - ugráló babokból készített egy abakuszt. Ez azonban csak a gyakorlati és nem az elméleti patamatika első lépéseit jelentette. A kilencvenes években történtek kísérletek patamatikai jellegű elméletek, mint pl. az ún. posztaritmetika alkalmazására egy fórumban történt láthatatlan hozzászólások számának kikalkulálására. Ezek már alkalmazták a patamatika legalapvetőbb metódusát, az ún. „Fermat-trükköt” is (vagyis a margó keskeny voltára való hivatkozást, mint a részletes kifejtés elmaradásának alapját), de alkalmazott, nem önreflektáns voltuk miatt kérdéses, hogy valódi patamatikának tekinthetőek-e.

Közbenezmények

A patamatika így lett sajátosan magyar tudomány. Bár kidolgozásának igényét már a patafizikusok legtöbbje is felvetette, de ez lényegében - és lényegénél fogva - nem valósulhatott meg; és az első teljes értékű patamatikai elmélet, az önrekurzív bizonyításelmélet kidolgozója Ewill B. Killedbitsch (mellesleg kórtárs pénzköltő), a hijénai egyetem alkalmazott patafizika karának P.H.D (Pataholo-doktriner) hallgatója lett.

Következmények

A patamatika jelenleg gyorsan fejlődő és szép jövő előtt álló, kvázitehetetlen meta-, sőt patatudomány, amely hozzájárulhatna a patafizika axiomatikus megalapozásához is, ha művelője venné ehhez a fáradtságot. Ez azonban, gazdasági okok miatt, felettébb valószínűtlen ...

A patamatika nagyobb ágai

Reflexív patalogika

Ez főleg az önmaguk létét bizonyító önrekurzív bizonyítások megkonstruálhatóságának, illetve megkonstruálhatatlanságának lehetőségével, vagy lehetetlenségével (a kérdés még nincs megnyugtatóan eldöntve) foglalkozik. Legfőbb elméletét tehát az önrekurzív bizonyításelmélet alkotja, ami a patamatika legkidolgozottabb területe. Az eredeti cél az lett volna, hogy bizonyítsák az ilyen bizonyítások létének lehetetlen voltát és ezáltal a tudományág kidolgozásának abszolút feleslegességét. Sajnos, ez - az egész patamatikát megrendítő módon és a patamatika ún. első megalapozhatatlansági válságát okozva - nem jött be: lásd Rekurzív.

A reflexív patalogika másik ígéretes ága a patadoxológia (patadoxologics), más néven univerzális elmélethekkelés; ez az öngeneratív és öndegeneratív patadoxonok és azoknak az interdiszciplináris terrorisztikában való felhasználhatóságának elmélete.

Bireverz körnégyszögesítés

Annak vizsgálata, hogyan lehet a kört ún. folytonosan lusta transzformációval négyszöggé alakítani, majd visszaalakítani körré; tehát olyan folytonos transzformációval, ami minél kisebb környezeti hatásegyütthatóval jár. A végső cél tehát egy olyan kölcsönösen inverz transzformációpár kidolgozása, amelynek alkalmazásakor gyakorlatilag semmi sem történik, vagy alig valami, nemcsak téridőalgebrai értelemben, vagyis a hatás és ellenhatás összesített mértékét tekintve, hanem a hatás és ellenhatás külön-külön vett környezeti hatásegyütthatóit is minimalizálandó.

Kiszámíthatatlanságtudomány (vagy exformációelmélet)

Azzal foglalkozik, hogy milyen megállapításokat lehet tenni a matematikailag olyan abszolút kiszámíthatatlan objektumokról, mint pl. egy egyismeretlenes lineáris egyenlet, vagy éppen egy nő.

Definíció: Egy objektum kiszámíthatatlanul viselkedő, ha viselkedése kisebb valószínűséggel számítható ki, mint egy ún. biztos eseménynek.

Példák néhány híresebb tételre:

1. A kiszámíthatatlanság alaptétele (informálisan): Egy kiszámíthatatlanul viselkedő objektumról nem tudhatunk túl sokat.

Biz.: Egy kiszámíthatatlanul viselkedő objektum kiszámíthatóságának valószínűsége [math]\displaystyle{ \frac{1}{n} }[/math]. Ez végtelen sok próbálkozásra a [math]\displaystyle{ \prod^{\infty}_{i=1}\left(\frac1i\right)=0 }[/math] értéket adja. Az meg nem túl sok. ■

1. A bináris kiszámíthatatlanság alaptétele: Egy kiszámíthatatlanul viselkedő objektumról, amely egy bináris (A,B) állapottérből vehet fel állapotértékeket, bajos megmondani, hogy a következő pillanatban az A vagy épp a B állapotértéket fogja-e felvenni. (Az 1. Tételből következik)
2. A kiszámíthatatlanság kiszámíthatatlanságának tétele: Egy kiszámíthatatlanul viselkedő objektumról általában lehetetlen megmondani, hogy a következő pillanattól kezdve nem fog-e kiszámíthatóan viselkedni.
3. A Killedbitsch-tézis: Nem létezik abszolút kiszámíthatatlan objektum, amelynek viselkedésére nézve semmit se mondhatunk (indirekte, hiszen ha létezne ilyen, akkor annyit mégiscsak mondhatnánk róla, hogy abszolút kiszámíthatatlanul viselkedik).

s.í.t.

A kiszámíthatatlanság alapmértékeként definiálni tudjuk az ún. intrópiát, ez az a hektoliterben számított és testtömegre vonatkoztatott, standard állapotban kimért, a KERMI által betitrált piamennyiség, amelynek interiorizációja szükséges az egy köbölnyi területen a kiszámíthatatlanná váló objektumok átlagos relatív gyakoriságának 50%-kal való megnövekedéséhez.

Valószínűtlenségszámítás

A legpatafizikusabb elmélet, amely a teljesen egyedinek, különlegesnek tekinthető jelenségek generatív analízisén alapul. A valószínűtlenségszámítás kutatói ún. abszolút egyedi jelenségek generálásával, tömegesítésével foglalkoznak mélyebb pszihokinetikus önanalízis céljából. Jellegzetes módon persze, az abszolúte egyedi jelenségek a generálásukkal sokszor tömegjelenségekké változnak, ezért a valószínűtlenségszámítás statisztikai szempontból az önmegsemmisítő tudományok osztályába sorolható.

Formális mörfológia

A skizokauzális holisztika axiomatikus szemipesszimisztikai elméletének, az Ed Murphy és mások által kifejlesztett mörfológiának önreflexív axiomatizálásával foglalkozik. Alapvető jellemzője a hiperfuzzy avagy azonosan eltűnő operátorok, a nullmértékű avagy Killedbitsch-mértékek és a legfeljebb mérsékelt megbízhatatlansággal változó (moderate unreliably variated, MUV-) parakonstansok használata.

Indiszkrét patamatika

Ide tartoznak a patamatika olyan, alkalmazhatónak bizonyult, társadalomtudományokkal házasult ágai, mint a gráfelmélet, a kombinatorika, a játékelmélet, a téridőeltérítés és a kvantum-téridőbenlézengés tana; na meg a púpos, a semmitmondó és a hibbant geometriák elmélete.

Alkalmazott patamatika

Ide soroljuk a patamatika minden olyan ágazatát, amely a mindennapi életben is alkalmazható. Pl.: kriptográfia, analízis, statisztakutatás, káoszelmélet stb.

Segéd- és rokontudományok

• matematika
• mörfológia
• biobuddhizmus
• Lóbaszó nagy randomfüggvény-analízis