Adriai tok

Adriai tok
Akváriumi példány ingolák társaságában
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Rend: Tokalakúak (Acipenseriformes) Család: Valódi tokfélék (Acipenseridae) Alcsalád: Acipenserinae Nem: Acipenser Linnaeus, 1758 Faj: A. naccarii
Tudományos név
Acipenser naccarii Bonaparte, 1836
Szinonimák
Accipenser lutescens Rafinesque, 1820 Acipenser heckelii Brandt & Ratzeburg, 1833 Acipenser heckelii Fitzinger, 1836 Acipenser ladanus Nardo, 1847 Acipenser ladanus Ninni, 1872 Acipenser naccari Bonaparte, 1836 Acipenser nardoi Heckel, 1851 Acipenser nasus Heckel, 1847 Acipenser platycephalus Heckel, 1836 Acipenser sturionaster Brusina, 1902 Acipenser sturionellus Nardo, 1860
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Adriai tok témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Adriai tok témájú kategóriát.

Az adriai tok (Acipenser naccarii) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tokalakúak (Acipenseriformes) rendjébe és a valódi tokfélék (Acipenseridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Az adriai tok elterjedési területe az Adriai-tenger parti vizei, ahonnét ívni a Pó-síkság folyóiba vonul.

Megjelenése

Az adriai tok testhossza 100-150, legfeljebb körülbelül 200 centiméter. A nagy példányok ma már nagyon ritkák. Felül megcsontosodott orra csak mérsékelten hosszú, alig hosszabb a fej hosszának egyharmadánál. Elöl kerekded vagy tompa kúp alakú. Viszonylag hosszú bajuszszálain nincsenek rojtok, kerekdedek és közelebb helyezkednek el az orr hegyéhez, mint a szájhoz; visszahajtva nem érnek a száj pereméig. A halnak 11-14 hátvértje és 32-42 szorosan egymásra simuló oldalvértje van, ez utóbbiak több mint kétszer olyan magasak, mint szélesek. A hasvértek száma 8-11. Hátoldala tartózkodóhelye szerint lehet sárgás, okker színű, barnás vagy csaknem feketés. Hasoldala, hasonlóan a nagy csontos vértekhez, a sárgástól a piszkosfehérig változik.

Életmódja

Az ívási időszakban az adriai tok a tengerből felúszik a folyókba. Ezt a halfajt még nem tanulmányozták eléggé, hogy biológiájáról többet tudjanak. A folyóvizek szennyezése és ívóhelyeinek beépítése előtt az adriai tok az Adriába ömlő folyók középső szakaszáig felhatolt, ahol április–májusban a mély, erősen áramló víz alatt a homokos vagy kavicsos fenéken rakta le ikráit. Akkoriban keresett étkezési hal volt. Állománya napjainkban, a többi tokféléhez hasonlóan, súlyosan veszélyeztetett.

Képek

• 
  Akváriumban
• 
  Rajz a halról
• 
  Rajz a fejéről, felülről
• 
  és alulról

Források

• Acipenser naccarii Bonaparte, 1836 FishBase
• Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.
• Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. március 26.)

További információk

• Képek az interneten a fajról