Ugrás a tartalomhoz

Praeteritum

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A nyelvtanban a praeteritum latin terminus (spanyol pretérito, francia prétérit, angol preterit(e), német Präteritum, orosz претeрит preterit stb.) hagyományosan használt olyan nyelvek esetében, amelyek több szintetikus (egyszerű) múlt idejű igealakkal rendelkeznek. A terminusnak különböző értelmezései vannak különböző nyelvek grammatikáiban. A közös bennük az, hogy ezeknek az igealakoknak csak arra a funkciójára utal, hogy múltbeli cselekvést, történést, állapotot fejeznek ki, de arra nem, hogy egyben milyen igeszemléletet (aspektust) fejeznek ki. A régi indoeurópai nyelvek esetében a praeteritum az aoristos, a perfectum és az imperfectum (folyamatos múlt) alakok közös elnevezése, amelyeket az indoeurópai alapnyelvből örököltek. Például az ógörög nyelvben mindhárom megvolt. A terminust olykor modern indoeurópai nyelvek esetében is használják, azokra az aoristosból, a perfectumból vagy az imperfectumból származó igealakokra vonatkozóan, amelyekkel rendelkeznek.[1][2][3][4]

Az olyan szláv nyelvek grammatikáiban, amelyekben fennmaradt az aoristos és a folyamatos múlt, mint a bolgár, a macedón vagy a közép-délszláv diarendszer nyelvei (BHMSz),[5] olykor a preterit terminust közösen használják a kettőre.[1]

A német nyelv grammatikájában szokásosan nevezik Präteritum-nak az egyszerű alakú elbeszélő múltat, amely olykor a befejezett igeszemléletet fejezi ki, máskor a folyamatosat. Például ich machte jelentése lehet csináltam (folyamatos) vagy ’megcsináltam’ (befejezett), és ellentétben áll funkciói szempontjából az összetett alakú Perfekt-tel és Plusquamperfekt-tel (régmúlttal).[1]

Az angol nyelv esetében a preterit(e) szakszót olykor a past simple (másként simple past) ’egyszerű múlt’ alakra használják. Ez kifejezheti a folyamatos igeszemléletet állapotot jelentő igékkel (pl. I was younger then ’Akkoriban fiatalabb voltam’), de a befejezettet is, például történést jelentőkkel: The shop opened last week ’Az üzlet a múlt héten nyílt meg’. Ellentétben áll a non-preterite analitikus (összetett) múlt idejű alakokkal, pl. I spoke (past simple) vs. I was speaking (past continuous ’folyamatos múlt’), I have been speaking (present perfect continuous ’befejezett folyamatos jelen’) stb.[4][6]

A francia nyelv grammatikájában elavult a prétérit elnevezés a latin perfectum leszármazottjára, az egyszerű múltra.[7]

A spanyol grammatikában a különböző igemódokban a nagyszámú múlt idejű alakok többségének az elnevezése a pretérito szóval kezdődik: pretérito imperfecto ’folyamatos múlt’, pretérito perfecto simple ’egyszerű múlt’, pretérito perfecto compuesto ’összetett múlt’, pretérito pluscuamperfecto ’régmúlt’ stb.[8]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c Jarceva 1990, Прете́рит Preterit szócikk.
  2. Bussmann 1998, 940. o.
  3. Dubois 2002, 379. o.
  4. a b Crystal 2008, 385. o.
  5. Bosnyák, horvát, montenegrói és szerb nyelv.
  6. Magyarul mindegyik alak jelentése ’beszéltem’, és csak a kontextus különbözteti meg az angolbeli árnyalatait.
  7. Bidu-Vrănceanu 1997, 381. o.
  8. Da Silva – Pereira-Tresmontant 1998, 169–170. o.

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]