Lacunás
| Lacunás (Lățunaș) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Község | Nagyzsám |
| Rang | falu |
| Községközpont | Nagyzsám |
| Irányítószám | 307234 |
| Körzethívószám | 40 x56[1] |
| SIRUTA-kód | 157415 |
| Népesség | |
| Népesség | 211 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 131 m |
| Időzóna | EET, UTC 2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 12′ 44″, k. h. 21° 28′ 51″45.212136°N 21.480907°EKoordináták: é. sz. 45° 12′ 44″, k. h. 21° 28′ 51″45.212136°N 21.480907°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lacunás (románul: Lățunaș) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Az Alföld délkeleti szélén, a Verseci-hegységtől északra, dombok között, Temes megye déli csücskében, a szerb-román határtól 2 km-re, Versectől légvonalban 18 km-re északkeletre, Nagyzsám és Komornok közt fekvő település. Áthalad rajta a DN57-es főút.
Története
[szerkesztés]A falut 1717-ben említette először oklevél Lazumnasch néven.
1761-ben és 1783-ban Lasonash, 1808-ban Laczunás, 1913-ban Lacunás alakban írták.
A török hódoltság előttről nincsenek róla adatok, de a hódoltságból lakott helyként került elő.
Az 1717-es kamarai jegyzékben Lazumnasch alakban fordult elő, 30 házzal, az 1761-es és az 1783 évi térképeken Lasonash alakban fordult elő.
1828ban Sztojánovits János vásárolta meg a kincstártól. 1863-ban báró Sztojánovits Mladen birtokába került, 1887-től pedig báró Sztojánovits Iváné lett. A községbeli urilakot még báró Sztojánovits János építtette 1830 körül.
1851-ben Fényes Elek írta a településről:
Laczunás, oláh falu, Temes vármegyében, Kudriczhoz északra 1 mérföldre hegyes, völgyes vidéken, 1025 óhitű lakossal, s anyatemplommal. Van 8 fél, 179 negyed, 28 nyolcad telek. és 5 zsellér után úrbéri szántó 1224 hold kaszáló 653 hold, legelő 223 hold, házhely 220 hold; ezenkívül a lakosok kezén vannak szőlők és szilvások 240 hold 800 négyszögöl. A majorsági birtok 2100 hold melynek nagyobb része erdő. Földe úrbérileg 2. osztálybeli ugyan, de azért termékeny és szép búzát, zabot, kukoricát terem. Bírja Sztojanovics János.
1910-ben 1040 lakosából 854 fő román, 121 magyar, 14 német, 14 szerb volt. A népességből 744 fő görögkatolikus, 147 római katolikus, 147 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Verseci járásához tartozott.
A 2002-es népszámláláskor 315 lakója közül 312 fő (99,0%) román, 2 (0,6%) német és 1 (0,3%) magyar volt.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkatolikus temploma 1844-ben épült.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
Források
[szerkesztés]- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Temes vármegye
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
Temes megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}