Luca Badoer

Luca Badoer
Luca Badoer 2007-ben
Életrajzi adatai
Született	1971. január 25. (53 éves) Montebelluna, Veneto, Olaszország
Nemzetisége	olasz
Pályafutása
Kategória	Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei	1993, 1995 – 1996, 1999, 2009
Korábbi csapatai	Lola Racing (1993), Minardi (1995, 1999), Forti (1996), Ferrari (2009)
Nagydíjak száma	58 (49 rajt)
Világbajnoki címek	0
Győzelmek	0
Dobogós helyezések	0
Első rajtkockák	0
Leggyorsabb körök	0
Első nagydíj	1993 dél-afrikai nagydíj
Első győzelem	-
Legutolsó győzelem	-
Legutolsó nagydíj	2009 belga nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Luca Badoer témájú médiaállományokat.

Luca Badoer (Montebelluna, Veneto, Olaszország, 1971. január 25. –) olasz autóversenyző, 1997-től 2010 végéig Ferrari Formula–1-es csapatának tesztpilótája, 2009-ben Felipe Massa helyettese volt egészen a belga nagydíjig, ám gyenge teljesítménye miatt Giancarlo Fisichella vette át a helyét a Force Indiától Massa felépüléséig.

Badoer a Veneto tartománybeli Montebellunában született. A formaautós versenyzők nagy részéhez hasonlóan ő is gokartozással kezdte karrierjét, amelyben olasz bajnok is volt.

Karrierje

A Formula–1 előtt

Mielőtt a királykategóriában bizonyíthatta tudását, Badoernek is végig kellett járnia az együléses pilóták pályafutását jellemző szamárlétrát. Tizenéves korában gokartversenyeken sajátította el az alapokat, életének ezt a szakaszát 1988-ban zárta le, amikor meggyőző fölénnyel hódította el az olasz bajnoki címet.

1989-ben egy Alfa Romeo volánjánál az olasz Formula–3-as bajnokságban próbált szerencsét két futam erejéig, de pontot nem szerzett. 1990-ben megszerezte első futamgyőzelmét, miután az utolsó versenyen maga mögé utasította a végső diadalért küzdő Alessandro Zanardi-t. Összetettben ez a 10. helyre volt elegendő.

1991-ben összetettbeli 4. helyezése már komoly előrelépésnek számított, többek közt a későbbi világbajnok Jacques Villeneuve-öt is meg tudta előzni. 3 futamgyőzelem, 4 dobogó, 2 pole volt Badoer mérlege, sorozatban aratott negyedik futamgyőzelmét követően azonban dizskvalifikálták egy az autón észrevett szabálytalanság miatt. Ugyanebben az évben elindult a tradicionális Macau GP-n, ahol a 12. helyet sikerült megszereznie. A Masters of Formula-3 versenyen is rajthoz állt, ahol éppen csak lemaradva a dobogóról, a 4. helyet tudta megszerezni.

1992-ben újabb mérföldkövéhez érkezett pályafutása, amikor megnyerte az F1 akkori előszobájának számító Formula–3000-es sorozatot (4 győzelem, 5 dobogó, 5 pole, 3 leggyorsabb kör) a Team Crypton csapat színeiben. Több későbbi meghatározó Formula–1-es pilótát utasított maga mögé, David Coulthard, Rubens Barrichello és Olivier Panis is a vert mezőnyben végzett.

A Formula–1-ben

1995-ben, Silverstone-ban

Az autósport királykategóriájába, a Formula–1-be F1 1993-ban került. Első évében a kisebbik olasz csapat, a BMS Scuderia Italia színeiben versenyzett, amely az egyik leglassabb autó volt a mezőnyben, mert hiába kapta meg a Ferrari legfrissebb fejlesztésű motorjait, a Lola T93/30-as kódjelű kasztni már köszönőviszonyba sem volt a korábbi évtizedek relatíve versenyképes technikáival. Sokat elmond Badoer képességeiről, hogy a technika végigbírta, illetve befért 107% alá kvalifikáción futott időeredménye, akkor rendszeresen verte jóval tapasztaltabb, Ferrarinál is megfordult honfitársát, Michele Alboretót. Pontot egyszer sem szerzett, bár a San Marinó-i nagydíjon közel járt hozzá, hetedik lett, tehát csak egy pozícióval maradt el a pontszerzéstől. A szezon utolsó két futamára elfogyott a pénz az olasz csapatnál, amely így egyesült a jóval hosszabb múlttal büszkélkedő Minardival. A csapat azonban csupán tesztpilótaként számolt vele. A rutinosabb Alboreto-Martini páros mellett döntöttek.

1995-ben ismét versenyezhetett, miután Alboreto visszavonult. Folyamatosan pénzhiánnyal küzdött a csapat, nem érkeztek a beígért fejlesztések, így versenytempóban a szezon közepére már a középmezőnytől is leszakadtak. Időmérőkön azonban rendszeresen befértek a tabella első felébe, ebben a műfajban Badoer volt az eredményesebb, akár Martinihez, akár az őt váltó Pedro Lamyhoz viszonyítjuk eredményeit. Megbízható teljesítményét dicséri, hogy kilencszer is célba tudott érni, ha mégsem, akkor tényleg csak a technika ördöge akadályozta meg. Montrealban és a Hungaroringen is a 8. helyen futott át a célvonalon, míg Szuzukában a 9. helyen intették le. Tehát pontot ebben az évben sem szerzett.

1996-ra a Forti Grand Prix-nél kapott szerződést. Az istálló előzetes ígéretei ellenére nem tudott érdemi fejlesztési munkát felmutatni, így Badoer hiába volt gyakran több másodperccel gyorsabb csapattáránál, a vele együtt felnövő Andrea Montermininél, bő 6 másodperccel volt lassabb a pole-pozíciós időtől. 10 versenyből mindössze 6 alkalommal sikerült kvalifikálnia. Versenyeken az utolsó hely garantált volt számukra, a sok kiesés folytán ez egy 10. és egy 11. helyet eredményezett Badoernek. A gyenge eredmények folytán a még meglévő befektetők is elhagyták a csapatot, a brit nagydíjra már ki sem tudtak állni, mivel már a motorra sem tudtak pénzt előkeríteni.

A Ferrari tesztpilótájaként

Badoer egy 2008-as év közbeni teszten, Barcelonában

1997-re ismét sehol nem talált helyet magának, így a Ferrari tesztpilótája, tartalékversenyzője lett. Ugyanebben az évben elindult az újonnan létrejött FIA GT Championshipben is, Mimmo Schiattarellával közösen. Mivel a Ferrarinál nem kapott lehetőséget versenyeken, 1999-ben visszatért a versenyzéshez, a Minardi csapatánál. Amikor Michael Schumacher a brit nagydíjon kettős lábtörést szenvedett, sokan arra számítottak, hogy ő kerül a helyére, ám mindenki meglepetésére nem őt, hanem a finn Mika Salót ültették be az autóba. Ezúttal is sereghajtó technikai színvonalon kellett bizonyítania. Edzéseken továbbra is szépen teljesített, 9:6 arányban verte ebben a műfajban későbbi Ferraris csapattársát, Mark Genét. Versenyeken továbbra sem pártolt mellé a szerencse. Legtöbbször a váltó miatt kellett idő előtt feladnia a versenyt, de kijutott számára a motor és a felfüggesztés meghibásodása is, illetve hazai versenyén Takagi Toranoszuke ütötte ki ígéretes pozícióból. A zuhogó esőben megrendezett európai nagydíjon nagyon közel került a pontszerzéshez, ugyanis - sok kiesés mellett kiváló versenyzésének is köszönhetően - a negyedik helyen haladt. Már csak 13 kör volt hátra a versenyből, amikor a Minardi váltója megadta magát. Badoer ezután a könnyeivel küszködve szállt ki az autóból.

A következő évben nagy szerepe volt abban, hogy a csapat 21 év után ismét egyéni világbajnoki címet szerzett.

A 2006-os torinói téli olimpia megnyitóján egy 2005-ös Ferrarit vezethetett, ami néhány kört rajzolt a fehér színpadra, füstfelhő közepette.

2009 augusztusáig 48 versenyen látta meg a kockás zászlót, ezalatt nem szerzett pontot, ebben a műfajban ő tartja a rekordot.

Ismét versenyzőként

2009-ben, Belgiumban

2009-ben, miután kiderült, az eredetileg Felipe Massa helyettesének szánt Michael Schumacher nem tudja vállalni a szereplést egy korábbi motorbalesetben elszenvedett nyaksérülés miatt, a Ferrari bejelentette, hogy a hátralévő futamokon Badoer vezetheti a hármas rajtszámú Ferrarit. Ezzel Badoer tíz év után tért vissza az aktív versenyzéshez, utolsó versenye az 1999-es japán nagydíj volt. Első versenye a számára teljesen ismeretlen Valencia Street Circuiten megrendezett európai nagydíj volt.

Az első gyakorláson a győztes Barrichellótól három, csapattársától, Kimi Räikkönentől 2,5 másodperccel volt elmaradva. A következő két szabadedzésen a különbség a finn versenyzőhöz képest 1,3 illetve 1,9 másodperc volt. A szabadedzések során négyszer is átlépte a boxutcai sebességhatárt, így 5 400 euróra büntették. Az időmérőn az utolsó helyen végzett, az előtte végző Jaime Alguersuaritól 1,5 másodperccel elmaradva.

A versenyen Badoer lett az első olasz 15 év után, aki Ferrarit vezethetett. A rajt után hat pozíciót is előre tudott jönni, végül azonban egy megpördülésnek köszönhetően a tizenehetedik helyen végzett, egy versenyzőt, Nakadzsimát megelőzve. A verseny után a csapatfőnök Stefano Domenicali bejelentette, hogy Badoer vezetheti a Ferrarit a belga nagydíjon is.

Teljes Formula–1-es eredménylistája

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év	Csapat	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17	Helyezés	Pont
1993	Lola	RSA Ki	BRA 12	EUR NK	SMR 7	ESP Ki	MON NK	CAN 15	FRA Ki	GBR Ki	GER Ki	HUN Ki	BEL 13	ITA 10	POR 14	JPN	AUS		—	0
1995	Minardi	BRA Ki	ARG Ni	SMR 14	ESP Ki	MON Ki	CAN 8	FRA 13	GBR 10	GER Ki	HUN 8	BEL Ki	ITA Ki	POR 14	EUR 11	PAC 15	JPN 9	AUS Ni	—	0
1996	Forti	AUS NK	BRA 11	ARG Ki	EUR NK	SMR 10	MON Ki	ESP NK	CAN Ki	FRA Ki	GBR NK	GER	HUN	BEL	ITA	POR	JPN		—	0
1999	Minardi	AUS Ki	BRA Sér	SMR 8	MON Ki	ESP Ki	CAN 10	FRA 10	GBR Ki	AUT 13	GER 10	HUN 14	BEL Ki	ITA Ki	EUR Ki	MAL Ki	JPN Ki		—	0
2009	Ferrari	AUS	MAL	CHN	BHR	ESP	MON	TUR	GBR	GER	HUN	EUR 17	BEL 14	ITA	SIN	JPN	BRA	UAE	25.	0

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Luca Badoer témájú médiaállományokat.

• Luca Badoer Hivatalos honlapja