Kensó
A kensó (japánul:見性 | kenshō) a zen buddhizmus egyik alapvető és kulcsfontosságú fogalma, jelentése „a valódi természet, lényeg (shō) megpillantása (ken)”. A megvilágosodás vagy betekintés kezdeti, nem teljes buddhai-megvilágosodás pillanata.[1][2] Általában ezt a betekintést mélyítő, mindennapi életben való alkalmazására irányuló gyakorlat követi. A kensó kifejezést gyakran felcserélik a szatoru igéből származtatott szatorival , amelynek jelentése „megértés”.[3]
A kensó jelentése
[szerkesztés]Enciklopédikus és szótári meghatározás
[szerkesztés]- Soothill (1934): „Megpillantani magunkban a buddhai természetet.”[4]
- Fischer-Schreiber (1991): „Az ébredés (megvilágosodás) tapasztalatára irányuló zen kifejezés. Jelentéséből fakadóan, „megpillantani a valódi természetet”, a kensót gyakran önmegértésnek fordítják. Mint minden szó, amely ezt a megragadhatatlan élményt egy fogalommá akarja redukálni, ez a meghatározás sem teljes mértékben hiteles, mivel hiányzik a „látó” és a „látott” kettőssége, hiszen a „valódi természet” nem pillantható meg egy különálló alany által.[5]
- Baroni (2002): "Megpillantani a valódi természetet nem más, mint megérinteni az egyén saját buddhai természetét. A kensó rendszerint megvilágosodás élményét kifejező fogalom, sok esetben a szatorival azonosítják. Rinzai iskolákban leggyakrabban kifejezetten kóan gyakorlása által elért megvilágosodási élményre vonatkozik."[6]
- Muller: "Megpillantani az egyén eredeti, megvilágosodott elméjét."[7]
Meghatározás a buddhista mesterek, tanítók szerint
[szerkesztés]- D.T. Szuzuki: "Bepillantás a valódi természetbe, vagy a szatori megnyitása. Az egyén élettel és világgal való kapcsolatában megjelenő új nézőpontokat a japán zen tanítványok gyakorta szatorinak nevezik."[8]
- Peter Harvey (1990): ”Egy boldog ráébredés, ahol a személy belső természete, eredeti tiszta elméje egy világban rejlő, dinamikus megvilágosodott üresség.”[9]
- Jiyu-Kennett: „Megpillantani a valódi természetet. A megvilágosodás élménye, szatori.”[10]
- Mjodo Ni Szatomi, a Hakuin Jaszutani diákja (1993): „Megpillantani az én-t, amely nem más, mint a valódi én, a buddha természet.
A kensó nem csupán egyetlen élmény, hanem ráébredések sorozatára utal, az elme valódi természetére vetett futó pillantástól , az üresség megtapasztalásán keresztül egészen a buddhai megvilágosodásig.[11]
Kensó élmények
[szerkesztés]
A klasszikus zen szövegek, mint például a Kao-seng-csúan és más, mesterek szavait megörökítő listák több megvilágosodás élményt is lejegyeznek. Annak ellenére, hogy a zen hagyomány vonakodik a kensóról való nyílt beszédtől, léteznek saját személyes élményen alapuló lejegyzett beszámolók.[12]
Hakuin így számol be 21 éves korában elért első kensójáról:
"Éjfél körül a hetedik, és egyben gyakorlatom utolsó napján, egy távoli templom harangjára lettem figyelmes, a testem és az elmém hirtelen teljesen elhalványult. Boldogságtól ittasan a tüdőm mélyéből üvöltöttem, az öreg Yen-t'ou él és virul! […] Ezt követően túlzottan arrogánssá és büszkévé váltam."[13]
Sodzsú Rodzsin nem bólintott rá Hakuin kensójára, és még több kóan gyakorlásra utasította. Sodzsú Rodzsin elhagyása után, 41 éves korában sikerült elérnie élete második kensóját, a legvégső nagy megvilágosodást.[14]
A kensó azonban mester segítsége nélkül is elérhető. Például Richard Clarke (1933) meggyőződése szerint sikerült 13 éves korában elérnie a megvilágosodást. Dennis Genpo Merzel elmondása alapján sikerült 1971-ben megpillantani önmaga valódi természetét.
Gyakorlás és kensó
[szerkesztés]A kensóhoz hosszú éveken, évtizedeken át tartó hosszas gyakorlás vezet.[12] Victor Hori szerint azonban a kensó akár hat hónap alatt elérhető.[15] A szótó az eseményeket hagyva, hogy maguktól történjenek, fokozatos közelít az élményhez. Ezzel szemben a rinzai kóan technikákat alkalmazva tisztítja meg az elmét a szokásszerű működéstől.[16] Intenzív zazen gyakorlása alatt különféle hallucinációk és pszichológia zavarok léphetnek fel, ezek makjóként ismertek. Ezen káprázatok és látomások különválasztása a valódi megvilágosodástól, a mester elsődleges feladata, hiszen a tanítványok tévesen azt hihetik, sikerült elérniük a kívánt élményt.
Kensó utáni gyakorlat
[szerkesztés]A zen buddhista gyakorlat nem ér véget a kensóval.[17] A gyakorlás folytatódik a bepillantás elmélyítése és mindennapi életben való felhasználási módjának meglelése érdekében. Hakuin szerint a poszt-szatori gyakorlat[12][18][19] célja a megvilágosodott elme művelése, valamint mások Dharma tanokkal való megajándékozása. Jamada Koun szerint „nincs kensó, ha nem tudsz olyan emberrel együtt könnyezni, aki sír.” Az egyénnek tisztulási folyamaton kell átmennie a folyamatos gyakorlás révén. Az élményt szükségszerűen buddhista tanítások tanulásával és gyakorlásával kell kiegészíteni, máskülönben az egyén egy „zen tenma”, vagyis „Zen ördög”[2] marad. Végül ezek az erőfeszítések természetes, könnyed, legvégső szabadságban fognak virágozni. A betekintés elmélyítéséhez elengedhetetlenül fontos a sikantaza és a kóan tanulmányozása.[20]
Hirtelen betekintés
[szerkesztés]A kensó leírások alapján valakivel való beszélgetés során, hang hallatán vagy egy jelentősebb gondolat olvasása során hirtelen következik be.[21] A hirtelen betekintés gondolata erősen vitatott a zen történetében, a 8. században a Hagyományos Zen Narratíva részévé vált.[22] Chinul, egy 12. században élt Seon mester kihangsúlyozta a valódi természet megpillantásának hirtelen voltát, azonban szerinte is elengedhetetlen az élmény utáni gyakorlás, a bepillantás feldolgozás, érlelése és a buddhai természet elérése érdekében. Jiyu-Kennett, egy jelenkori nyugati tanító figyelmeztetett, hogy a kensó elérése nem vonja maga után az ember erkölcstől, a karmai törvényeitől való megszabadulást. Ez a figyelmeztetés a Hjakudzsó és a róka című kóan történetben jelenik meg.[23]
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Kenshō című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kapleau, Philip (1989), The three pillars of Zen
- ↑ a b Hori, Victor Sogen (2000), Koan and Kensho in the Rinzai Zen Curriculum. In: Steven Heine and Dale S. Wright (eds)(2000): "The Koan. Texts and Contexts in Zen Buddhism, Oxford: Oxford University Press
- ↑ Suzuki, D.T. (1994), Essays in Zen Buddhism, Grove Press
- ↑ Soothill, William Edward; Hodous, Lewis (1934), A Dictionary of Chinese Buddhist Terms, Motilal Banarsidass
- ↑ Fischer-Schreiber, Ingrid; Ehrhard, Franz-Karl; diener, Michael S. (1991), The Shambhala dictionary of Buddhism and Zen, Translated by M. H. Kohn, Boston: Shambhala
- ↑ Baroni, Helen J. (2002). The Illustrated Encyclopedia of Zen Buddhism. The Rosen Publishing Group, Inc. ISBN 0-8239-2240-5.
- ↑ Muller, A. Charles, ed. (year unknown), 見性 Digital Dictionary of Buddhism
- ↑ Suzuki, D.T. (1994), An Introduction to Zen Buddhism, Grove Press
- ↑ Harvey, Peter (1990). An Introduction to Buddhism: Teachings, History and Practices. Cambridge University Press. ISBN 0-521-31333-3.
- ↑ Jiyu-Kennett, Houn (2005-B), Roar of the Tigress VOLUME II. Zen for Spiritual Adults. Lectures Inspired by the Shobogenzo of Eihei Dogen, MOUNT SHASTA, CALIFORNIA: SHASTA ABBEY PRESS
- ↑ Satomi, Myodo; King, Sallie B. (1993), Journey in Search of the Way: The Spiritual Autobiography of Satomi Myodo, State University of New York Press, ISBN 0-7914-1971-1
- ↑ a b c Harris, Ishwar C. (2004), The Laughing Buddha of Tofukuji: The Life of Zen Master Keidō Fukushima, Bloomington, Indiana: World Wisdom, ISBN 978-0-941532-62-4
- ↑ Hakuin, Ekaku (2010), Wild Ivy: The Spiritual Autobiography of Zen Master Hakuin, Translated by Norman Waddell, Shambhala Publications
- ↑ Cook, Francis Dojun (vertaler) (2003), The Record of Transmitting the Light. Zen Master Keizan's Denkoroku, Boston: Wisdom Publications
- ↑ Hori, Victor Sogen (1994), Teaching and Learning in the Zen Rinzai Monastery. In: Journal of Japanese Studies, Vol.20, No. 1, (Winter, 1994), 5-35
- ↑ Kasulis, Thomas P. (2003), Ch'an Spirituality. In: Buddhist Spirituality. Later China, Korea, Japan and the Modern World; edited by Takeuchi Yoshinori, Delhi: Motilal Banarsidass
- ↑ Sekida, Katsuki (1985), Zen Training. Methods and Philosophy, New York, Tokyo: Weatherhill
- ↑ Waddell, Norman (2010), Introduction to Wild Ivy: The Spiritual Autobiography of Zen Master Hakuin, Shambhala Publications
- ↑ Hisamatsu, Shinʼichi (2002), Critical Sermons of the Zen Tradition: Hisamatsu's Talks on Linji, University of Hawaii Press
- ↑ Low, Albert (2006), Hakuin on Kensho. The Four Ways of Knowing, Boston & London: Shambhala
- ↑ Dumoulin, Heinrich (2005-B), Zen Buddhism: A History. Volume 2: Japan, World Wisdom Books, ISBN 9780941532907
- ↑ McRae, John (2003), Seeing Through Zen. Encounter, Transformation, and Genealogy in Chinese Chan Buddhism, The University Press Group Ltd, ISBN 9780520237988
- ↑ Jiyu-Kennett (1979), The book of life, Shasty Abbey Press