Georg Michaelis
| Georg Michaelis | |
 | |
| A Német Birodalom 6. kancellárja | |
| Hivatali idő 1917. július 14. – 1917. október 31. | |
| Uralkodó | II. Vilmos |
| Előd | Theobald von Bethmann-Hollweg |
| Utód | Georg von Hertling |
| A Porosz Királyság miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1917. július 14. – 1917. november 1. | |
| Uralkodó | II. Vilmos |
| Előd | Theobald von Bethmann-Hollweg |
| Utód | Georg von Hertling |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | első világháború |
| Született | 1857. szeptember 8. Haynau, Szilézia, Német Birodalom |
| Elhunyt | 1936. július 24. (78 évesen) Bad Saarow[1] |
| Párt | Német Nemzeti Néppárt (1920–) |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái |
|
| Vallás | protestantizmus |
 | |
| Georg Michaelis aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Georg Michaelis témájú médiaállományokat. | |
Georg Michaelis (Haynau, 1857. szeptember 8. – Bad Saarow, 1936. július 24.) német politikus és a Német Birodalom 6. kancellárja volt 1917-ben. Kormányzása teljesen a katonai felsővezetéstől függött és csupán tizenöt hétig tartott.
Élete
[szerkesztés]Georg Michaelis 1857. szeptember 8-án született a poroszországi Haynauban. 1879-ben porosz köztisztviselőként helyezkedett el, majd Tokióban a német jogi iskolán tanított 1885 és 1889 között. 1892-ben ismét porosz köztisztviselői állást vállalt és 1909-ben a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára lett.[2]
Az első világháború során, 1915-től a gabonaellátásért felelős osztály vezetője volt és 1917 elején kinevezték az élelmiszerellátásért felelős porosz állami megbízottnak. Theobald von Bethmann-Hollweg kormányának bukása után a katonai felsővezetés tagjai, akik ekkor gyakorlatilag a Német Birodalom urai voltak (Paul von Hindenburg és Erich Ludendorff vezetésével), Michaelist kérték fel új kormány alakítására 1917. július 14-én.[2]
Mivel Michaelis nem rendelkezett a kancellári teendők ellátásához szükséges képesítéssel, így teljesen a katonai vezetés támogatásától függött. Kitért a Reichstag (szövetségi alsóház) azon követelése elől, hogy szentesítse a július 19-én elfogadott békehatározatot, melyben a Német Birodalom lemondott volna területi követeléseiről. Emellett német részről visszautasított minden adandó engedményt a XV. Benedek pápával folytatott tárgyalások során 1917. augusztus 16-án.[2]
Bukását a Reichstagban a parlamenti többséget biztosító pártok idézték elő, miután Michaelis a Független Szociáldemokrata Pártot okolta az 1917 nyarán bekövetkezett matrózlázadásért. Mivel a katonai vezetők már nem tartották hasznosnak és a parlamenti támogatását is elvesztette, Michaelis 1917. október 31-én lemondásra kényszerült. Ezt követően Pomeránia közigazgatásának vezetését látta el 1918 márciusa és 1919 áprilisa között. Később leginkább a protestáns egyházi szervezetek keretén belül tevékenykedett és diákjóléti tervezetekben vett részt. 1936. július 24-én Bad Saarow-Pieskowban hunyt el.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- ↑ a b c d Encyclopedia Britannica: Georg Michaelis (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. január 13.)
Források
[szerkesztés]- Encyclopedia Britannica: Georg Michaelis (angolul)
| Elődje: Theobald von Bethmann-Hollweg |
Utódja: Georg von Hertling |
.svg){kind=small} Német Császárság(1871–1918) | |
|---|---|
 Weimari köztársaság(1919–1933) | |
.svg){kind=small} Német Birodalom(1933–1945) | |
| Szövetségi Köztársaság (1949–) | |
| Kancellárok | Theobald von Bethmann-Hollweg (1909–1917) · Georg Michaelis (1917) · Georg von Hertling (1917–18) · Miksa badeni herceg (1918) · Friedrich Ebert (1918–19) · Philipp Scheidemann (1919) · Gustav Bauer (1919–20) |
.svg){kind=small} |
|---|---|---|
| Külügyminiszterek | Gottlieb von Jagow (1913–16) · Arthur Zimmermann (1916–17) · Richard von Kühlmann (1917–18) · Paul von Hintze (1918) · Wilhelm Solf (1918) · Ulrich von Brockdorff-Rantzau (1918–1919) · Hermann Müller (1919–20) | |
| Hadügyminiszterek | Erich von Falkenhayn (1913–1915) · Adolf Wild von Hohenborn (1915–16) · Hermann von Stein (1916–18) · Heinrich Schëuch (1918–19) · Walther Reinhardt (1919) · Gustav Noske (1920) · Otto Geßler (1920–28) | |
| Politikusok, diplomaták | ||
| Forradalmárok | ||
.png){kind=small}